Magyar szerkezettár
🪄 
vágja
→ vág ⊕ ja[Prs.Def.3Sg]




    vág
    
      
      
    
    
      ts (és tn)
      ige
    
    
1.
      
<szilárd anyagot> éles eszközzel több részre választ.
      dohányt, fát vág.
      
 | 
        
<kisebb darabot> ilyen módon leválaszt valamiről.
        vág egy szelet kenyeret.
      
      
 | 
        
<hajat, körmöt> éles eszközzel megrövidít.
      
      
 | 
        
<tyúkszemet> éles eszközzel eltávolít.
      
      
 | 
        
<szálas növényt> a tövéről kaszával v. más éles eszközzel folyamatosan lemetsz.
      
      
 | 
        
          
 ▸
útját vágja valakinek, valaminek
        
      
      
 | 
        
          tn
        
        
<éles eszköz> szilárdabb anyagba könnyen be tud hatolni, és azt részekre tudja választani.
        jól vág a késem; ollóval a szövetbe vág;
        
          
 ▸
jól vág a nyelve
          
 ▸
vág az esze
        
      
    

    
2.
      
        (tn is
)
      
      
<éles eszköz(zel)
> nyílást, rést hoz létre valamin, valamiben.
      ajtót vág a falba; a csákány léket vág a jégen;
      
        
 ▸
utat vág valakinek, valaminek valamiben
      
      
 | 
        műsz
        levág, kiszab, kivág.
        lemezt vág.
      
      
 | 
        film
        
<filmet> vágással véglegessé alakít.
      
      
 | 
        
          (tn is
)
        
        
<éles eszköz(zel)
> sebet hoz létre valamin, valakin.
        eret vág; az ujjamba vágtam;
        
          
 ▸
valakinek az elevenjébe  az eleven húsába vág
        
      
      
 | 
        
          (t. n. is
)
        
        éles eszközzel öl <kül. fogyasztásra való háziállatot>.
        csirkét vág.
      
    

    
3.
      
        (t. n. is
)
      
      
<éles tárgy, gyak. ruha széle, varrása> kellemetlen, fájó nyomást okoz.
      hónaljban vág a kabát.
    

    
4.
      
<éles, hegyes tárgyat> erős lendülettel valamibe behatolni késztet.
      bicskáját a fába vágja.
    

    
5.
      hirtelen nagy erővel dob, lök.
      földhöz vágja a poharat.
      
 | 
        
          
 ▸
valakinek a fejéhez  a szemébe vág valamit
        
      
      
 | 
        biz
        hanyag, hetyke v. heves mozdulattal vhova tesz, lök.
        fejébe vágja a kalapját.
      
      
 | 
        
          
 ▸
zsebre vág
        
      
      
 | 
        
          
 ▸
valamibe, vhova vágja magát
        
      
    

    
6.
      
        (tn is
)
      
      erős lendülettel üt, csap.
      pofon, nyakon, fejbe vág valakit; a lovak közé vág.
      
 | 
        nép
        ver, csapkod.
        a zápor vágja az ablakot.
      
      
 | 
        
          tn
        
        
<csapadék, szél, por> nagy erővel verődik, csapódik valakihez, valamihez.
        arcába vág a hó.
      
    

    
7.
      
        tn
      
      
        
 ▸
szemével valakire, valaki felé vág
      
    

    
8.
      
        tn
      
      hirtelen elhatározással vmerre indul, ill. eltér.
      az erdőnek vágott;
      
        
 ▸
elébe  eléje vág valakinek, valaminek
      
    

    
9.
      
        tn
      
      
        
 ▸
szavába, beszédébe vág valakinek
      
    

    
10.
      
        tn
      
      vhova illik, tartozik.
      szakmájába vág ez a kérdés; a kalap nem vág a ruhámhoz.
      
 | 
        
          tn
        
        biz
        összeillik, rendben van.
        a számadásban minden vág.
      
    

    
11.
      biz
      
<valamilyen arckifejezést> ölt.
      valamilyen arcot, pofát vág; grimaszt vág.
    

    
12.
      biz
      
 | 
        fennakadás nélkül, folyamatosan mond.
        vágja az évszámokat.
      
      
 | 
        nagyon ért, ill. jól tud valamit.
        vágja a matekot.
      
    

    
[
      fgr
    ]

  


ja[Prs.Def.3Sg]
____________________
fát
→ fa ⊕ -t




    fa2

    
      
      
    
    [fá]
    
      fn
    
    zene
    

      szolmizálásban bármely dúr hangsor 4. hangja.
    

    
[
nk:ol
]

  





    -t1

    
      
      
    
    
      rag
    
    
I.
      
        tárgyrag
      
      
1.
        
          <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.>
        
        
[hívja] a fiát; [vágja] a fát.
      

      
2.
        <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.>
        a krémet [felkeni].
      

      
3.
        
          <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.>
        
        fiút [szült]; levest [főz].
        
 | 
          
            <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.>
          
          táncot [lejt].
        
        
 | 
          
            <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.>
          
          
[békés] életet [él].
        
      

      
4.
        vmely helyen.
        
[járja] a falut.
      

      
5.
        valamennyi ideig.
        öt évet [ült].
      

      
6.
        ritk
        
<kif-ekben:> valamiként.
        őrt [áll].
      

      
7.
        
          <vonzatszerűen, nu-val.>
        
        korát [tekintve].
      

    

    
II.
      
        hat értelmű tárgy
        ragja
      
      
1.
        vhány ízben.
        ötöt [dob]; sokat [utazik].
      

      
2.
        valamilyen mértékben, ill. módon.
        egy kicsit [fél]; jót [aludt].
      

      
3.
        biz:
        
          
 ▸
mit?
        
        mit [tűröd]?
      

    

  

    -t2

    
      
      
    
    
      a befejezett mn-i ign
      képzője
    
    -tt
    
1.
      
        (tn igéhez)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.>
      
      
[messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal].
      
 | 
        
          (mn-ként)
        
        fejlett [ember]; főtt [étel].
      
    

    
2.
      
        (ts igéhez)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.>
      
      kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl].
      
 | 
        
          (mn-ként)
        
        lőtt [vad], zárt [ajtó].
      
    

    
3.
      
        (ts igéhez, mn-ként is
)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.>
      
      ünnepelt [író].
    

  


____________________



    a
    
 →
 az
  


____________________
ó/maga
→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ maga ⊕ a[3Sg]




    ó1

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az o hosszú párja.
    

    
2.
      ennek írásjegye (ó, ó).
      
 | 
        
<rövidítésként:>.
        
          
 ▸
ó
        
      
    

  

    ó2

    
 →
 óv
  

    ó3

    
      
      
    
    
      mn
    
    
1.
      irod
      ódon, ősi.
    

    
2.
      irod
      elavult.
    

    
3.
      nép
      nem ez évi <termés(ű)
>.
      az ó vörösborból adj, ne az újból!
    

    
[
      fgr
    ]

  

    ó
    
      cxn
    
    óra.
  


/[Hyph:Slash]




    maga1

    
      
      
    
    
I.
      
        visszaható névm.
        (alanyként nem haszn.
)
      
      
1.
        
          <annak jelölésére, hogy a cselekvés a cselekvőre hat vissza.>
        
        védi magát; bízik magában; hányja-veti magát;
        
          
 ▸
magának él
          
 ▸
magának való
        
        
 | 
          
            
 ▸
magánál van
            
 ▸
nincs magánál
          
        
        
 | 
          biz:
          
            
 ▸
maga alatt van
          
        
        
 | 
          
            (tbsz-ú alakban és közé, között, közül nu-val)
          
          a jelzett személyek saját közösségébe, közösségében, közösségéből.
          maguk közé fogadták.
        
        
 | 
          
            <annak kif-ére, hogy a jelzett dolog vmely adottsága folytán elszenved, ill. előidéz vmely cselekvést, folyamatot.>
          
          a bor itatja magát; magába szívta a vizet.
        
        
 | 
          
            (visszaható igéknek megfelelő szókapcsolatokban)
          
          
            
 ▸
védi, szégyelli, vhogyan viseli magát
          
        
      

      
2.
        
          (a visszaható jelentés háttérbe szorulásával, kül. ik-s igék formális tárgyaként)
        
        
          <túlzott mértékű cselekvés kif-ében.>
        
        agyondolgozza magát.
        
 | 
          
            <
el- ik-s, hangadást jelentő, mozzanatos igével.>
          
          elsikoltotta v. elkáromkodta magát.
        
        
 | 
          
            <
el- ik-s, elhibázott cselekvést jelentő igével.>
          
          elszámolta magát.
        
        
 | 
          
            <
ki- ik-s igével, annak kif-ében, hogy a cselekvés a cselekvő teljes kielégüléséig tart.>
          
          kimulatta magát.
        
      

      
3.
        
<nyomatékos birt jelzőként:> saját.
        a maga főztjét eszi;
        
          
 ▸
a maga egészében, teljességében
        
      

    

    
II.
      
        szem névm
        (nyomatékos)
      
      
<nem más, hanem> ő, ill. én, te, mi, ti, ők.
      maga varrja a ruháit.
      
 | 
        
          
 ▸
vhányad magával
        
        negyedmagával tért vissza.
      
      
 | 
        vmely személy, dolog fontosságát kiemelő szóként.
        maga az igazgató jött el.
      
      
 | 
        
          <annak kif-ére, hogy az alany szinte megtestesítője a jelzett tulajdonságnak.>
        
        ez a kislány maga a jókedv.
      
    

    
III.
      
        hsz
      
      egyedül, magában.
      maga maradt.
      
 | 
        csupán, önmagában.
        ez maga még nem hiba.
      
    

    
[←mag
]

  

    maga2

    
      
      
    
    
      szem névm
    
    
1.
      
        (2. sz-ű szem névm szerepében, 3. sz-ű, ill. a 3. sz-re vonatk. ts ragozású állítmánnyal)
      
      
        <az ön-nél bizalmasabb, közvetlenebb, hiv. helyzetekben azonban kevésbé udvarias, leereszkedő, olykor udvariatlan megszólításként.>
      
      megkérném magát valamire; magát nem kérdeztem.
    

    
2.
      
        (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű szjeles birtokszó előtt)
      
      a magához tartozó, a maga tulajdonában levő.
      ez a maga háza?
    

    
[←maga1

]

  


a[3Sg]
____________________



    alatt
    
      
      
    
    
I.
      
        nu
      
      
1.
        függőleges irányban valakinél, valaminél alacsonyabban, lejjebb levő helyen.
        a mérnökék alatt laknak; fa alatt; tető alatt.
        
 | 
          valaminek a felszínénél lejjebb levő helyen.
          víz alatt;
        
        
 | 
          
            
 ▸
a föld alatt
          
        
      

      
2.
        valami tövében, ill. közelében lent.
        a hegy alatt; a zászló alatt.
      

      
3.
        
<leplező v. óvó szándékkal> betakart, be- v. lefedett helyen.
        üveg alatt tartja.
        
 | 
          átv is

          valaminek a leplében.
          közönye alatt dac rejtőzik.
        
      

      
4.
        vmely hely(ség)nek déli v. a vízfolyás irányában lenti szélénél.
        a falu alatt; szeged alatt, a tiszán.
      

      
5.
        vmely jellel megkülönböztetett helyen (röv.: a.).
        a petőfi u. 4. sz. alatt.
      

      
6.
        vmely szintnél alacsonyabban.
        fagypont alatt.
        
 | 
          
            
 ▸
valaki alatt jár
          
        
      

      
7.
        vmely felülről jövő erőhatás következtében.
        meggörnyedt a teher alatt;
        
 | 
          
            
 ▸
járom alatt
          
        
        
 | 
          
            
 ▸
valaminek a terhe alatt
          
        
      

      
8.
        
<kif-ekben:> vmely (alárendelt, függő) helyzetben, állapotban, módon.
        sajtó alatt; valakinek a vezetése alatt;
        
          
 ▸
valakinek a keze alatt
          
 ▸
vmely feltétel, ürügy alatt
        
      

      
9.
        vmely időtartam folyamán, ill. vmely cselekvés, történés idején.
        percek alatt; iv. béla (uralkodása) alatt.
      

      
10.
        
          
 ▸
valami alatt ért valamit
        
      

    

    
II.
      
        hsz
      
      elav
      lenn.
    

    
[←al
]

  



  


  


PÉLDÁK #1



    

  1. asztal (szótár)
    2. 

  2. asztalos (szótár)
    3. 

  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
    4. 

  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
    5. 

  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    6. 

  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
    7. 

  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
    8. 

  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    9. 



PÉLDÁK #2



    

  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
    2. 

  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
    3. 

  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
    4. 

  4. fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
    5. 

  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
    6. 

  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
    7. 

  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
    8. 



PÉLDÁK #3





    

  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
    2. 

  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
    3. 




    

  1. alapító tag – okos gyerek
    2. 




    

  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
    2. 

  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
    3. 




    

  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő) 
    2. 

  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend) 
    3. 

  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend) 
    4. 

  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
    5. 

  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
    6. 



PÉLDÁK #4




  


  


Kapcsolat •
szerkezettar@nytud.hu •
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2024